Az íróról

Az íróról

egy lány a monitor túloldalán

Hogy ki vagyok? Egy hang az messzeségben. Egy csepp a tengerben. Egy elfeledett álom. Egy megkopott fénykép. Egy elgépelt szó. Egy publikálatlan regény.

• • • •

Mindig is egyike voltam azoknak a diákoknak, akiknek gondot okozott saját maguk bemutatása, s ez az állapot mind a mai napig fennáll. No nem mintha nem lennék tisztában az önnön jellemvonásaimmal, mindössze úgy érzem, egy velem kapcsolatos tény (amit csak megoszthatnék magamról) sem írná le személyem elég precízen, s ebből következően többnyire hagyom, hogy az írásaim, munkáim beszéljenek helyettem; most azonban mégis nekifutok a dolognak. Egy életvidám, szerethető, mégis komoly lánynak tartom magam, aki messze rendezettebb és nyugodtabb kortársainál, érettsége viszont teljesen szituációfüggő, így arról ezúttal nem kíván szót ejteni. Igen széles érdeklődési körrel rendelkezik, egy genetikai betegségekről szóló előadás, történelmi regény, és igényesen berendezett nappali egyaránt lázba hozza, valamint szívesen lenne pszichológus, színésznő, és lóidomító - lehetőség szerint egyszerre. Élek-halok a művészetért, a könyvekért és tévésorozatokért, a tejcsokoládéért és a barackos teáért, így az ember általában azt szürcsölgetve, vagy épp kedvenc tevékenységem, a fotózás közben találhat rám. Az évszakok közül a hűvösebb ősz és tél legkedvesebbek szívemnek a maguk mozgalmas módján. Az írás világa már kiskoromban visszavonhatatlanul magával ragadott, s ennek is köszönhetően lassan öt éve tevékenykedem az interneten (szigorúan amatőr módon), mely idő alatt sikerült mind jó barátságokra, mind egy igényesebb fogalmazóképességre szert tennem.

Amennyiben valami konkrétra vagy kíváncsi velem kapcsolatban, ne habozz feltenni kérdéseid, melyekre bármikor boldogan válaszolok. Addig is remélem, hogy cikkeimen és novelláimon keresztül sikerül alaposabban is megismernetek engem. (Ezek felsorolásáért látogasd meg a tartalomjegyzéket ezen a linken.)

Rengeteg szeretettel,

LYNNE

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Tőletek kaptam
díjak és egyéb kitüntetések

liebster award

A fenti díjért három csodás bloggerinának,

Carlie-nak, Elenának, és Arinak tartozom hálával!

Nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltatok rám.♥

1 1 d o l o g r ó l a m

avagy egy igen nehézkes felsorolás

• valósággal rajongok az olasz konyháért.

• élek-halok a nagyvárosok nyüzsgéséért, erre azonban sajnos csak évvekkel egy kisvárosba való költözés után döbbentem rá.

• szeretem a gyönyörű dolgokat, mégsem nevezném magam materialistának.

• teljes szívemből utálok ceruzával írni.

• ha nem lenne szükségem bizonyos szociális kézségek kialakítására, valamint ha a szüleimnek több szabadideje lenne, minden bizonnyal magántanuló lennék.

• ennek ellenére, bár nem köt le különösebben, imádom a gimnáziumot.

• imádok énekelni és táncolni, de sajnos egyikben sem vagyok valami jó.

• a múlt századok irodalma sokkalta jobban vonz, mint a kortárs regények.

• kedvelem a kúltúrprogramokat, és ha tehetném, minden egyes hétvégén színházba járnék.

• annak ellenére, hogy el tudom képzelni magam a filmkészítői, vagy épp rendezői pályán, egyáltalán nem kedvelem magukat a filmeket.

• napi szinten valószínűleg több, mint kétszer annyi vizet iszom mint te, kedves olvasó. mindezt különösebb ok nélkül, puszta megszokásból.

Kérdezz-felelek

c a r l i e

Mi a véleményed az öngyilkosságról?

Sokakkal ellentétben nincs rólam kifejezett, jól átgondolt véleményem, s bár úgy vélem minden probléma orvosolható, nem ítélem, s nem is fogom elítélni azokat akik úgy döntöttek, véget vetnek a saját életüknek. Az egyetlen dolog, amit soha nem értettem ezzel kapcsolatban a következő: Mely ponton határoz úgy az illető, hogy nem ér semmit saját magának? Mikortól nincsenek elvárásai, vágyai a jövőt illetően, mikor és mitől ég ki a végső remény szikrája, s mi gyújtja azt újra azok esetében, akik túljutnak ezen a nehéz időszakon?

Ha választanod kellene mit választanál vagyont, vagy szerelmet? Miért?

Ó, én személy szerint egyértelműen a vagyon mellé helyezném a voksom, ugyanis a megkérdőjelezetlen, feltétel nélküli szerelem nem feltétlenül tenne boldoggá, s a statisztikák szerint nagy eséllyel plátói lenne, nem is beszélve arról, hogy ha nem a megfelelő partnerre esne a választásom, imádatom tárgya miatt érzelmi és fizikai tortúrán kellene keresztülmennem. Ezzel szemben a vagyonnal el tudnám tartani magam, és esetleges családom, valamint új lehetőségek nyílnának meg előttem, ami önmagában boldogsággal töltene el.

Szerinted élhet valaki boldogan szerelem, házasság, vagy élettárs nélkül?

Nekem jelenleg egyik sincs, mégis igen kellemesen, örömtelin telnek a napjaim...

Van számodra tökéletes férfi? Miképp írnád le őt?

A tökéletes tökéletlen; sokrétű személyiség, bizonytalan boldogság, céltalan remény, elérhetetlen álmok, ellentmondásos érzelmek. Egyik sem feltétlenül ideális, de részben ezek tesznek minket emberivé, érdekessé, s egyszerre erőssé és sebezhetővé. Mindenkinek vannak hibái, és azt a bizonyos optimális férfit is azok teszik egyedivé, szerethetővé.

Mennyire ítélsz a külső alapján? Legyen szó személyről, blogról, vagy könyvről.

Hogy a jól ismert mondást idézzem; A külső megfog, a belső megtart.

Mi volt a legutolsó dal, amit meghallgattál? Most hallgasd meg újra, koncentrálj a dallamra, szövegre, a hangokra, és írd le, milyen gondolatokat ébreszt benned!

X Ambassadors - Unsteady. Megmosolyogtam. Megkönnyeztem. Egyszerre éreztem magam teljesenek, és teljesen üresnek. Szükségem van egy ölelésre.

Vannak fióktörténeteid? Miért száműzted őket oda?

Nem tudom milyen érzések keringenek bennem a gondolatra, hogy jelenleg csakis fióktörténetekkel rendelkezek. Még nem állok készen arra, hogy megosszam őket a világgal; valahogy úgy érzem, másnak nem jelentenének ugyanannyit, mint nekem.

Milyen gyakran írsz hozzászólást egy cikk vagy fejezet alá? Mi késztet arra, hogy írj az írónak?

Röstellem, de az elmúlt időben egyetlen kommentet sem küldtem el, ugyanis mind a laptopom, mind a telefonom fasírtban van a megjegyzésírásra tervezett mezővel. Ennek ellenére van öt-hat olyan blog, amit bejegyzésről-bejegyzésre szorosan nyomon követek, s melyek mélysége, íróinak gondolatmenete teljes mértékben elnyerte tetszésem; ezeken igyekszem majd nyomot is hagyni a jövőben.

Szoktál blogoláshoz és íráshoz tippeket adó blogokat olvasni? Hasznosnak találod őket?

Én magam két-három ilyesféle blogot vezettem már, furcsamód azonban soha nem olvastam hasonlókat, így képtelen vagyok megítélni hasznuk mértékét. Emellett, bár igazán szívesen segítek másokat, rá kellett döbbennem, hogy a dolgok kimenetele általában a gyakolaton, tapasztalaton, nem pedig az elméletieken múlik, majd ennek fényében be is zártam a blogokat.

Van kedvenc könyved? Ha igen, miért ez? Ha nincs, miért nincsen?

Éppenséggel mindig is azon lelkes olvasók táborát erősítettem, akik az általuk elolvasott könyvek mennyiségének köszönhetően képtelenek voltak egyetlen regényt kiemelni, mint kedvencük, s ezen állapot változatlanul fennáll. Túl sok fantasztikus művel volt már dolgom, melyek mindegyikének különleges helye van a szívemben, és ahogyan egy anya a gyermekei közül, én sem tudnék kedvencet választani a szeretett könyveim közül.

Milyen rendszerességgel ragadsz klaviatúrát legyen szó cikkről, regényről, novelláról, vagy versről?

A szabadidőmtől, ihletemtől, és kedvemtől függően általában hetente többször ülök gép elé (a szünet folyamán például napi egy aktív, koncentrált órát töltöttem a Wildflowers-szel); az már más kérdés, hogy mely alkalmakkor sikerül az alkotás, és mikor időzök a kinézet és bejegyzések szépítgetésével, átláhatóbbá tevésével.

e l e n a

A blogolásról.

Mikor kezdted, miért, mit jelent számodra?

Kilenc évesen csöppentem bele ebbe a lenyűgöző, időnként mégis terhes világba elsősorban apukám által, aki akkoriban egy - a cégével kapcsolatos - oldalt vezetett. Ő általa kezdtem érdeklődni a blogolás iránt, ő inspirált rá, és az ő segítséggel hoztam létre az első weblapomat, így bár mind a mai napig kényelmetlen érzéssel tölt el, ha rátéved egy mostani munkáimmal teli oldalra, örök hálával tartozom neki. Bár kicsiként ezt még nem ismertem fel, az írás mindig is menedéket, megnyugvást nyújtott számomra; apró világomba zárkózva igyekeztem elkerülni a való életbeli problémákat, majd életem első nagyobb váltását is eképpen vészeltem át. A blogolás hiányában félő, hogy elvesztettem volna önmagam, s bár esélyes, hogy nélküle kevésbé kapaszkodtam volna a múltba, s a képzeletbelibe, ma minden bizonnyal nem tartanék ott, ahol, és talán sosem találtam volna meg önmagam.

Tudnál nélküle élni?

Úgy vélem, ezen a ponton tökéletesen meglennék oldalam vezetése nélkül, hisz pont elég élvezetet merítettem bár belőle ahhoz, hogy ne tudjam elengedni. Csodálatos embereket ismertem meg, akiknek nagyrészével mára már nem tartom a kapcsolatot, viszont már csak azért hálás vagyok, hogy valaha keresztezték egymást utaink, no meg írásom is javult, s személyes életemben is rengeteg változás következett be ennek köszönhetően.  Kitötölni semmiképp nem törölném ki az elmúlt éveket, mindezek ellenére azonban biztos vagyok benne, hogy jelentősen könnyítene az életemen, ha nem kellene többé foglalkoznom vele. Rengeteg időm felszabadulna általa, ami rettentően kecsegtető, azonban akármilyen nehezen veszem is rá magam egy-egy bejegyzés megírására, minden pillanatát imádom, és egyenlőre nem tervezem abbahagyni.

Szereztél általa barátokat?

Bevallom őszintén, soha sem hittem volna, hogy valaha is ennyi rokonlélekre lelnék az internet zord világában. Hogy azért van-e, mert kisebb koromban mindenki azt állította, hogy az összes online megismert személy rosszat akar, vagy sem, máig sem tudom. Először biztos vagyok benne, hogy eképpen álltam hozzá a dologhoz, bár abba, hogy valaha igaz barátságra lelnék a blogoláson keresztül, sosem gondoltam bele úgy igazán. Időközben persze rádöbbentem, hogy nem minden monitor mögött rejtőző emberre illik a fenti sztereotípia, és azt követően én magam is nyitottabb voltam a közösségi portálokon való, más írókkal, s olvasókkal való megismerkedésre, akik közül rengeteggel talán életre szóló barátságot kötöttem.

Ha nem lennél blogger, akkor is írnál?

Hogy jelenleg is foglalkoznék-e írással, nem tudom, hisz hiába szerettem bele a történetekbe jóval a blogolás előtt, a nélkül mindenképp kevesebb időt szántam volna rá, és talán sosem fogalmazódott volna meg bennem a tény, hogy nem erre születtem, tovább űzve régebbi álmaim, hogy híres novelistává váljak. Ha azonban nem fogtam volna bele az online írásba, talán soha nem tettem volna komolyabb lépést a fenti cél eléréséért, a tűz pedig kiveszhetett volna belőlem az idő múlásával.

Az iskoláról.

Milyen lett az előző bizonyítványod?

A tavalyi év végén minden tekintetben kitűnő lettem az első osztály óta először, amiért mindmáig büszke vagyok magamra, azt azonban sajnálom, hogy korábban nem tettem hasonló erőfeszítéseket e cél érdekében.

Milyen szeretnél idén?

Szeretnék legalább annyira kiemelkedni, mint az előző alkalommal, de természetesen boldogabb, ha tovább fejlődve sikerülne javítanom a pontszámaimon, valamint elkerülnöm a kevésbé jó jegyekre való szertételt.

Új osztályközösségbe csöppensz majd, vagy maradsz ugyanabban az intézményben?

Arra való tekintettel, hogy az itteni iskolarendszer a változást részesíti előnyben, minden évben új közösségbe csöppenek, új embereket ismerek meg, s új barátságokat kötök, ami egyben egy nagyon jó, s egy kifejezetten negatív aspektusa a gimnáziumi életnek, hisz bár ez által rengeteg kapcsolatra teszek szert, egyetlen közösséggel sincs lehetőségem kellőképpen bensőséges ismerettség kialakítására.

Zsúfoltak lesznek a heteid? Hány órád szokott lenni?

Nem is sejted mennyire... Tekintve, hogy nálunk block scheduling működik, az órák a magyar tanítási rendszertől eltérően vannak beosztva, ezáltal pedig hétfőnként hat negyvenöt perces, egy másfél órás, valamint egy negyed órás tanórán veszek részt, a hét többi napján pedig négy dupla órám, valamint egy huszonöt perc hosszan tartó osztályfőnökim van.

Jársz valamilyen szakkörre?

Idén is aktívan részt veszek az iskolai életben, és ennek részeként rengeteg szakkörre járok, valamint iskolai klubnak vagyok tagja; fókuszaim a színjátszás, s az önkénteskedés, így ezekkel foglalkozó csoporttagságokat halmozok egymásra, amiért legtöbbször késő este érek haza.

A barátaidról.

Milyen emberek vesznek körbe? Kikkel barátkozol szívesen?

Igyekszem hozzám hasonlóan pozitív, ambiciózus személyekkel körbevenni magam, amiben egyenlőre úgy tűnik, sikerrel jártam, de baráti köröm minden tekintetben színes: különböző érdeklődési körű emberekkel vagyok jóban, fiúkkal, és lányokkal is vegyesen, és tulajdonképpen mindenkivel szíves-örömest barátkozom, akinek jó a kisugárzása, vagy legalábbis kedvesen közelít meg.

Nagyobb társaságba tartozol, vagy inkább csak egy-két emberrel érzed jól magad?

A fentiek közül történetesen mindkettő igaz rám, hisz akármennyire szeretem is méretesebb csoportok izgalmát, mindig kapható vagyok egy bensőséges beszélgetésre, melyben a mosolygásnál, bólogatásnál, valamint időnként közbeszólásnál nagyobb szerepet, több figyelmet kap a véleményem. Ettől függetlenül mindig is imádtam hallgatni, ahogyan mások érvényesülnek, így ha éppenséggel egy kis nyugalomra, láthatatlanságra, vagy csupán gondolkodási időre, de mégis hangzavarra vágyom, mindenképp a nagy társaság mellé teszem a voksom.

Az érzéseidről.

Hogy érzed magad? Milyenek a napjaid?

Tipikusan az az ember vagyok, akinek - bármilyen csalódás ért is, bármekkora volt a fájdalmam, s bármennyire untam is - soha nincs rossz napja. Azt vallom, hogy akármennyi okom is van a szomorkodásra, pont annyi akad a boldogságra is, amelynek elvileg felül kellene múlnia a bosszúságot, így ha a fejemben mondom is ki, mindig azon nyomban visszavonom a napközbeni órákra vonatkozó panaszokat, hisz másnapra amúgy is semmissé válnának, s ha ez eképpen van, akkor vajon mi értelme erre pazarolnom az időmet, s energiámat?

Sikeresnek, boldognak, szerencsésnek tartod magad? Inkább szomorkásnak, elkeseredettnek, elégedetlennek érzed magad?

Bár sikeresnek nem tudom mennyire vagyok sikeres, mindenképp az első kategóriába sorolnám önmagam. Az életet szeretők, s élvezők csoportját erősítem, és úgy vélem a balsorsot, szerencsétlenséget is büszkén viselem, és minden erőmmel azon vagyok, hogy eloszlassam a felém érkező bosszúságok fekete felhőit.

Az életfilozófiádról.

Félig tele van, vagy félig üres a pohár?

Mi fontos az életben?

Milyen elvek szerint éled napjaidat?

A vallásról.

Miben hiszel?

A családod, a körülötted élők vallásosak?

Mennyire fontos neked a vallás?

A világról alkotott véleményedről.

Mit szeretsz a mai világban?

Mit nem?

Mi az, amit mindenképpen megváltoztatnál?

Szívesebben élnél esetleg egy másik korban?

A jövőről.

Mit szeretnél elérni?

Milyen munkát tudsz elképzelni magadnak?

Hol szeretnél lakni.

Férjet, gyereket szeretnél?

Kik azok, akikkel a hátralévő életedben is tartani szeretnéd a kapcsolatot?

a r i

Ha tudnánk repülni, belefáradnánk?

Minden bizonnyal.

Mennyire tartod magad feministának?

A testem hatvan százaléka víz, és a maradék negyven színtiszta feminizmus. Ugyan nem vetem meg a férfiakat (sőt, kifejezetten jóban is vagyok egyes példányokkal), úgy vélem a teljes egyenlőség, és némi tisztelet, elismerés egyáltalán nem olyan nagy kérés.

Egy tízes skálán mennyire tartod magad lustának?

Szívem szerint, puszta impulzusból talán tízet adtam volna magamnak, azonban így, hogy alaposan átgondoltam a dolgokat, úgy vélem, a hármas és négyes közt ingadozok, hisz bár sokszor nem vagyok elég motivált ahhoz, hogy valami hasznossal töltsem az időm, imádom, ha van dolgom.

Meg vagy elégedve a blogod kinézetével?

Ez az egyetlen dolog az oldalamat illetően, ami soha nem elég jó, s itt most nem a mások által készített csodás fejlécekről beszélek. Magát a designomat folyamatosan frissítgetem, de akárhány órát töltök a részletekkel, a nap végén egyáltalán nem olyan, amilyen szeretném, hogy legyen.

Ha díjat kapsz, elolvasod a küldő ember válaszait is, vagy csak a kérdéseit nézed?

Mániákusan érdekel mások élete, így a válaszom; természetesen!

Utána jársz annak, hogy a megajándékozottjaid milyen válaszokat írtak?

Melyik a kedvenc angol szavad?

Defenestration. Történelem óra, szeretlek...

Téged idegesítene, ha az osztálytársadnak lenne egy zenélő pulcsija, és egész nap azt jártatná?

Engem személy szerint az zavarna, hogy nekem egyenlőre nincs olyanom.:(

Ha az iskoládban valakit bántalmaznának, kiállnál érte?

Mi volt a kedvenc meséd gyerekkorodban?